2017 szeptemberében meghívást kaptam Kazahsztánba, hogy interkulturális szemináriumot tartsak az almatyi Beeline Telefóncég számára. Ez a tekintélyes vállalat nemzetközi szinten – különösen Moszkvában és egész Közép-Ázsiában – Veon néven ismert. A vállalat munkatársai több kultúrából származnak. A szemináriumon résztvevő küldöttek Oroszországból, Ukrajnából, Örményországból, Grúziából, Üzbegisztánból, Kirgizisztánból, Tádzsikisztánból és magából Kazahsztánból érkeztek.  Magas szintű kulturális ismeretekkel rendelkeztek, különösen azokkal az országokkal kapcsolatban, amelyek a Szovjetunió egykori közép-ázsiai köztársaságai voltak, valamint a Közel-Kelet, Törökország és Kelet-Európa tekintetében. A nyugati kultúrákról kevesebbet tudtak, de nagy érdeklődést mutattak irántuk.

Megdöbbentett Almaty – a történelmi főváros – szépsége és lenyűgöző elhelyezkedése. (1997 óta Asztana az új főváros.) Almaty, amelyet a külföldiek csupán egy pontként látnak a térképen, ma már 2 millió lakost számlál, és egy virágzó, nyüzsgő nagyváros, amely a Tien-Szen-hegység szomszédságában fekszik, ahol a városra közvetlenül rálátást nyújtó, 4000–7000 méter magas csúcsok emelkednek.  Az első napon, a városnézés során vendéglátóink három siklóvasúttal felvittek minket egy elegáns hegytetői étterembe, ahol jóval ritkább levegőjű környezetben ebédeltünk, mint Mexikóvárosban, amelyről köztudott, hogy lélegzetelállító pillanatokat tartogat. Felettünk megpillantottuk a kazahsztáni délkeleti rész gyönyörű szurdokainak, tavainak és gleccsereinek sorát. A kínai és kirgiz határ mindössze 50 mérföldre fekszik.

 

 

Feleségemmel a mesés, 30 emeletes Ritz-Carlton Hotelben szálltunk meg, amely állítólag Közép-Ázsia legkiválóbb szállodája, és ahonnan páratlan panoráma nyílik a belvárosra és a háttérben magasodó hegyekre.  Almaty, amely hatalmas területen terül el, széles, gondozott sugárutakkal és főutakkal büszkélkedhet, melyeket többnyire bőséges nyír-, bükk- és örökzöldfák szegélyeznek. Londonhoz hasonlóan számos parkja van. A belváros, ahol az üvegfalú magas épületek uralják a látképet, mindenképpen lenyűgöző. Az 1887-es földrengés következményei miatt kevés a régi épület.  Számos első osztályú étterem található a városban; a legemlékezetesebbek közül kettő az Abay, amely egy magas domboldali kilátópontról az egész városra rálátást nyújt, és amelytől alig néhány yardnyira található a világon a második Beatles-szoborcsoport, valamint az Alasha, ahol klasszikus kazah ételeket szolgálnak fel vad népi énekek és táncok kíséretében, néhány zsonglőr és kötéltáncos fellépésével.

A kazah konyha nagymértékben a kazah nép nomád múltjára épül, és főként húsok – különösen birka- és lóhús –, valamint különféle tejtermékek, köztük ízletes sajtok és a kumisz, azaz az erjesztett kancatejből készült ital dominálnak benne. A kazah konyha jellegzetes étele a beshbarmak, ami „öt ujjat” jelent.  Általában egy nagy tálban tálalják, amelyet az asztal közepére helyeznek. A fogásból nagy darabokban, csonttal együtt főzött ló- vagy birkahús áll, amelyet tésztára szórnak. Hagymakarikák, fokhagyma, petrezselyem és édeskömény teszi teljessé az ételt.

Egy dachai ebéd során nekem, mint díszvendégnek, átadtak egy birkafejet, amelyet darabokra kellett vágnom, hogy az asztal körül elosszam. A birka bal fülét a legfiatalabbnak – a házigazda unokájának – kellett adni. Állítólag ez arra szolgál, hogy jobban hallgasson az idősebbekre.

 

 

Bár Kazahsztán egy lendületes, modern és előremutató nemzet benyomását kelti, a látogató folyamatosan érezheti, mennyire büszkék az emberek egzotikus, nomád örökségükre, valamint mennyire szeretik a hagyományokat, a műtárgyakat és a díszítőelemeket. Ez jól megmutatkozik a nemzeti viseletekben, a gondosan kidolgozott ékszerekben, a népi énekekben és táncokban, a mindenütt jelen lévő jurtákban, a figyelmes, korlátlan vendégszeretetben, valamint az időnkénti félénkségükben.

Szemináriumaimon nagy hangsúlyt fektettem Kazahsztán központi szerepére mind földrajzi elhelyezkedés, mind stratégiai kulturális integráció szempontjából. Ha megnézzük Európa térképét, Németországot látjuk a központként – a kontinens dobogó szíveként. Ha viszont a világtérképet nézzük, különösen Eurázsia hatalmas szárazföldi területét, akkor Almaty pontosan a középpontban helyezkedik el. Ha a térképen egy vonalat húzunk Londonból Tokióba, az áthalad Almatyn, amely mindkét várostól egyenlő távolságra van.  Ha Almaty-n keresztül egy függőleges vonalat húzunk a Jeges-tengertől India déli részéig, ott is egyenlő távolságra van. Kazahsztán a világ^9. legnagyobb országa (Nyugat-Európa méretű), és összeköti a világ nagy kultúráit – északon Oroszországot, keleten Kínát, délen Indiát és a „-sztán” országokat, délnyugaton Törökországot, és a Kaszpi-tengeri olajmezőknél találkozik a nyugati hatalmakkal.  Szerencsés módon környezete kedvező. Mint egykori szovjet köztársaság, Kazahsztánban az orosz a népek közötti közös nyelv; a Selyemút iránti törekvéseiket Kínával osztják, a barátságos „-sztánok” nyelvileg könnyen megközelíthetők, akárcsak Törökország – az első ország, amely elismerte őket új nemzetként; a nyugati országokkal folytatott üzleti kapcsolatok kölcsönösen jövedelmezőek.

Ilyen kapcsolatokkal, valamint kiterjedt területével és ásványkincseivel Kazahsztánnak fényes gazdasági és nemzetközi jövő áll előtte.  Nazarbajev elnök éleslátóan említette Finnországot a fejlődés mintaképeként – egy olyan országot, amely Kelet és Nyugat között fekszik, mindkettővel baráti viszonyban van, és magas színvonalú oktatás, valamint a technológia és az innováció befogadása révén gazdasági csodát ért el. A háború utáni gazdasági csodáknak Németországban, Japánban és a négy ázsiai tigrisállamban (Korea, Szingapúr, Hongkong és Tajvan) lehettünk tanúi. Kazahsztán jó helyzetben van ahhoz, hogy idővel ezeket az országokat követve hasonló eredményeket érjen el.

 

Richard D. Lewis

2017. szeptember 28.