Második rész

1. beszélő:

Milyen nehézségek merülnek fel, amikor közös pontokat próbálunk találni különböző népek között?

Richard Lewis:

Igen. Nos, egyes emberek jobban hasonlítanak egymásra, mint mások. Például a hollandok és a belgák meglehetősen hasonlóak, az olaszok és a japánok viszont nagyon különbözőek. És minél több közös van benned valakivel, annál jobban kijössz vele. És annál könnyebben tudsz vele beszélgetni. Például, szóval például, azt hiszem, egyszer egy svéd cég kereste meg azzal a kéréssel, hogy több autót kell eladniuk, de Szaúd-Arábiába. És svédök voltak. Természetesen a Volvóról volt szó. Én megkérdeztem: „Hány autót adtok el nekik?” „5 000-et” – válaszolták.  Azt mondtam: „Hát, az nagyon jó.” Erre ők: „Nem, egyáltalán nem jó. Szaúd-Arábia évente 25 000 autót vásárol, és tőlünk csak 5 000-et. Hogyan növelhetnénk az eladásokat?” Erre én: „Hát, jól kell kijönniük velük, barátságosnak kell lenniük velük, és akkor többet fognak vásárolni.”

Erre azt kérdezték: „Nos, hogyan is jöttünk közel hozzájuk?” Erre én azt feleltem: „Olyan dolgokról kell beszélnetek, amikben közös pontotok van, úgyhogy menjetek el, és gyertek vissza két óra múlva, és mondjátok el, mi a közös bennetek és Szaúd-Arábiában, mi a közös a svédekben és Szaúd-Arábiában.” Így hát két órára kimentek a teremből, majd visszajöttek, és én megkérdeztem: „Nos, mit találtatok közösnek?” Erre azt mondták: „Semmit.” Azt mondták: „Nem tudunk velük semmiről beszélni.” Én megkérdeztem: „Nos, miért nem?” Azt mondták: „Hát, a nőkről nem lehet beszélni.” Én azt mondtam: „Nem, a nőkről nem lehet beszélni.” Azt mondták: „Az ivásról sem lehet beszélni.” Én azt mondtam: „Nem, az ivásról sem lehet beszélni.” Azt mondták: „Nem lehet a vallásról beszélni.” Erre én: „Nem, nem lehet a vallásról beszélni.” Azt mondták: „Nincs semmi, amiről beszélni lehetne.” Nos, az elmúlt néhány évben természetesen volt egy dolog, amiről beszélni tudtak, és az a futball volt. És ebben a tekintetben sikerült előrelépnünk, és mindegyiküknek eladni az autókat.

1. beszélő:

Szóval, ahogy közeledik a születésnapod, mire vagy a legbüszkébb, amikor visszatekintesz az életedre? Melyek azok a pillanatok, amelyekre a legbüszkébb vagy? Nos,

Richard Lewis:

Az egyik dolog, amire büszke vagyok – noha nagyon szerény körülmények között nőttem fel, bányász unokájaként –, hogy képes vagyok méltóan viselkedni. Úgy vélem, kielégítően és hozzáértően viselkedem olyan emberekkel szemben, mint a japán császár vagy a német kancellár. Úgy gondolom, ezekre a dolgokra lehet büszke az ember; ezeket az életem során kellett megtanulnom, és nagyon jól kijövök ezekkel az emberekkel.

1. beszélő:

És mi a titka annak, hogy jól kijöjjünk az emberekkel?

Richard Lewis:

Nos, hogy valóban megértsétek: mélyen belül valószínűleg nagyon hasonlítanak hozzátok, és ugyanazokkal a problémákkal küzdenek, mint ti. Például amikor tüsszentenek vagy csuklanak, attól közelebb érzitek magatokat hozzájuk, abban az értelemben, hogy ők is emberek, akárcsak ti, még akkor is, ha valamilyen ország császárai. Ez minden bizonnyal igaz volt a japán császárra és más politikusokra is, akik franciák és olaszok.

1. beszélő:

És személyesen mire vagy a legbüszkébb?

Richard Lewis:

Nos, szerintem az, hogy önmagam maradjak, alázatos maradjak, ugyanakkor olyan emberekkel társuljak, akik rendkívül intelligensek vagy hozzáértőek, és közöttük is megálljam a helyem.

1. beszélő:

Remek. És létrehoztál itt egy gyönyörű helyet, amelyet az emberek szívesen neveznek otthonuknak, ahová szívesen térnek vissza, és ahol a családod tagjának érzik magukat – ez pedig igazán különleges számukra.

Richard Lewis:

Nos, én hoztam létre ezt a helyet és a hangulatot, ami itt uralkodik, de a házat természetesen nem én építettem – ez egy 700 éves, gyönyörű ház, nem messze Londontól. Kiválóan alkalmas hely az általam elképzelt vállalkozáshoz.