Különböző tudományos intézményekben végzett legújabb kutatások arra a következtetésre jutottak, hogy a kétnyelvűség késleltetheti a demencia különböző formáinak – köztük az Alzheimer-kórnak – a kialakulását. Ezek az intézmények között szerepel a svéd Karolinska Institutet, a Cambridge-i Egyetem, az Edinburgh-i Egyetem, a Torontói Egyetem és az Amerikai Tudományos Haladásért Társaság.

Világszerte körülbelül 24 millió ember szenved demenciában. Közülük mintegy 850 000-en élnek Nagy-Britanniában. Örömmel mondhatom, hogy én nem tartozom közéjük, annak ellenére, hogy a múlt héten betöltöttem a 87. életévemet. Úgy gondolom, hogy ennek nagy része annak köszönhető, hogy 12 nyelvet beszélek és értek. Ha én, mint sok más jártas nyelvész, akár 25 000 idegen nyelvű szót is fel tudok idézni, vajon valószínű-e, hogy elfelejteném, hol parkoltam le az autómat, vagy mit reggeliztem?

Akárcsak a híres színészek és a neves zenészek, akik elképesztő memóriateljesítményeket nyújtanak, amikor hosszú Shakespeare-részleteket szavalnak fel, vagy teljes szimfóniák kottáit jegyzik meg, a nyelvészek is szorosan összekapcsolnak több száz szót számos beépített nyelvi összekötő elemmel, hogy így hatékony gondolatmenetet alakítsanak ki a legkülönbözőbb mindennapi helyzetekben. Ez a gondolatmenet bármely nyelven rendkívül deduktív lehet, gyakran kihívást jelent, és egyértelműséghez vezet. Különösen igaz ez, ha a kihívás tovább fokozódik azzal, hogy idegen nyelven kell kifejeznünk magunkat. Tapasztalatom szerint még akkor is, ha egy angol nyelvű gondolatom meglehetősen homályos vagy elmosódott jellegű, kénytelen vagyok a francia vagy a német nyelvben nagyobb pontosságra törekedni. Így az idegen nyelv elmélyítése arra kényszerítheti az angol anyanyelvűt, hogy elkerülje az angol nyelvben jellemző „átvészelés” szokását, akár szavakban, akár tettekben.

Megtudtam, hogy egyes nyelvek nagyobb pontosságot igényelnek, mint mások. A logikát kedvelő francia nyelv minden bizonnyal ezek közé tartozik. A német nyelv, a parancsoló mód ragozásaival és az esetvégződéseivel, szintén biztosan ide sorolható. A latin, az olasz és a finn nyelv is megköveteli a maga fegyelmezettségét. Az angol, különösen annak szabad szellemű amerikai változata, kevesebb szellemi pontosságot igényel, bár a kifejező igék a külföldieket borzongásra késztetik. A skandináv nyelvek a könnyed kategóriába tartoznak, bár a japán – amely szándékosan homályos, hogy elkerülje a presztízsvesztést – a leghomályosabb és legködösebb mind közül.

Egy idegen nyelv elsajátítása kétségkívül egészséges edzés az agy számára, és a tanulók nyelvi éberségét is fenntartja. De ez csak a dolog egy része. Manapság már közismert tény, hogy a nyelv nem választható el attól a kultúrától, amelyből származik. Ha franciául tanulsz, megismerkedsz „La Belle France”-val; az olasz nyelv tanulása pedig bevezet a „La Dolce Vita” világába.

Amikor franciául beszélek, valahogy franciává válok. Az olasz nyelv használata fokozza az élet iránti szenvedélyemet. Amikor japánul botladozom, ötször udvariasabb vagyok, mint amikor angolul beszélek. Tehát amikor egy másik nyelvet beszélünk, bizonyos mértékű akkulturáció zajlik le, tágul a látókörünk, kibővül a személyiségünk – ami elkerülhetetlenül hatékony védelmet nyújt a szellemi képességeink bármilyen csökkenése ellen.

A demenciával kapcsolatos kutatások arra utalnak, hogy ha a kétnyelvűség késlelteti a betegség kialakulását, akkor ez akkor is igaz, ha az ember csak idős korában tanul meg egy második nyelvet. Természetesen nem olyan egyszerű új nyelvet tanulni ötvenes vagy hatvanas éveinkben (én is megpróbáltam), de az a tény, hogy több munkát igényel, éppen azt jelentheti, hogy a plusz erőfeszítés még jobban ösztönöz téged. Ha úgy döntesz, hogy érett korodban megtanulsz egy másik nyelvet, azt tanácsolom, hogy teljes erőbedobással vágj bele! Ahogyan a lendületes futás jobb a szívednek, mint a lustálkodó kocogás, úgy a nyelvtanulás is izgalmas lehetőségek és elégedettség kapuit nyithatja meg előtted! Ideális esetben beleszeretsz az új nyelvbe, az új országba, talán még a tanárodba is! Ezt követően már nem marad idő a demenciára.

Richard D. Lewis

2017. október 15.